Lehullott már minden levél, elsodorta az őszi szél régen.
Odakint a kis utcánkban hullanak már a hópelyhek csendben.
A zöld fenyő feldiszítve szent Karácsony szép éjszaka táján,
Ilyenkor a csillagszórók kigyúlnak a karácsonyfa ágán.
Elfelejtett szép emlékek váratlanul visszatérnek hozzám.
Amikor még a szent Estén szépen, csendben bekopogtál hozzám.
Együtt mentünk a templomba, ott fogadtál hűséget Te nékem,
Azóta én boldog vagyok, Te vagy nékem a legdrágább kincsem.