Lombja vesztett lett az erdő minden szép zöld ága,
Sötét varjak telepednek már a kopasz fákra.
Volt szívemben tavasz és nyár, nekem is nem régen,
Bárányfelhők úsztak akkor még a kéklő égen.
Elmúlt a nyár, nem zöldel már éltem lombos ága,
Sötét őszi bús fellegek telepedtek rája.
De szívemben tavasz van még, ha szemedbe nézek,
Mert az Isten nekem adott, boldog vagyok véled.