Május hozta azt az álmot, az igazi boldogságot, miben akkor hittem.
Bárányfelhős volt az égbolt, én nekem a szerelem volt akkor minden kincsem.
Feledve a valóságot, újra szőttem ezer álmot, fellegekben jártam...
Attól a kis szőke lánytól, huncut, kedves kisleánytól, boldogságot vártam.
Elmúlt ez a szerelem is, mert közénk jött ez is - az is, így szokott az lenni.
Nem lesz dolgom már ezután, tavaszesti csókok után, virágokat venni.
De én azért nem búsulok, ha az utcán elballagok, megnéznek a lányok,
Amikor majd jön a tavasz, a kőszegi hegyek alatt, nyílnak a virágok.