Sötét az ég, a város pihen
A falak előtt egy izzó szempár a jelre vár figyel
Mind itt vagyunk sok régi arc,
Az égre nézünk, mert győznünk kell az ősök vére hajt
Lángol a föld, az acél hideg
Még vizet kér de ha új nap kél, a harcos már nem éri meg.
Ha majd látod a nőt, mondd el neki
Tanítsd a fiút, ha kérdezi
Mert a csend örökké tart
De ő viszi tovább, itt a kard!
Refr.:
A fény az alagút végén
Ritkul a táj, felhők közt jár
A harcos elment már
A fényvilágban jár