Kaktusz és pálma
Delhusa Gjon
Pont a szobámnak a jobb oldalán,
Balra vele szemben egy pálmafa,
nyújtózva gőgösen áll,
Levelekkel karcsú derekán.
Így szól egy reggel a kaktuszvirág,
Legyél a párom szép pálmaleány,
Bár nincsen sok kincsem és
földhöz köt minden szál régi
gyökerem,
Mégis kérlek,szeress engem.
Meghatódott ettől a pálmaleány,
Hisz nem hallott még ilyet élete folyamán,
De ahogy átölelte a kaktusz a derekát,
Feljajdult s fájdalma könnyé
vált.
Azóta sírnak a könnyező pálmák,
Árva és szúrós a kaktuszvirág,
A növények szerelmét nem tudta megfejteni a tudomány,
Mért pont én érteném a biológiát,
Mért pont én érteném a biológiát.