Nem tűnt az fel senkinek, hogy válunk,
Mert az osztozkodás jól kezdődött nálunk.
Mondogattuk: “béke lesz majd meglásd”.
Előbb a pénzt vertük el, azután meg egymást.
A könyvespolcnál vágtam csupán orrba,
Mert az újságjaim elővette sorba.
Gondoltam, hogy megfizetek néki,
A halastóból este tízig nem húzták őt még ki.
A nagyszekrénynél megjött minden mersze.
Könnyen ugrált nála volt a fejsze.
Azt mondta egy kisebb ágyra vágyna,
A szekercével rögtön kettévágta.
Rámvigyorgott, ragyogott a foga.
“A fogkrémemet nem kapod meg soha”
Addig dumált, amíg belementem
És az egész tubust az arcára kentem.
Azt mondta, hogy a tévét ő kapta,
S azonnyomban hóna alá csapta.
Üvöltött, hogy nem túl jó a képe,
Mert rájött a mama, hogy a mikrosütőt nézte.
Az osztozkodás így végződött nálunk.
Majd úgy döntött, hogy inkább mégsem válunk.
Megdorgáltam: “ilyen hülye viccet, az anyád!”
Holnap szedik le róla a gipszet.