Mikor néked virág nyílik, s a szívedbe szerelmet lop, a sok virág, rózsa,
Hogy is értenél meg engem, kinek ajkán rég nem szól más, csak szomorú nóta.
Te csak dalolj víg nótákat, tűzd kebledre a rózsákat, vagy add oda másnak,
Hisz mióta másé lettél, úgy sem tudok már örülni, többé a rózsának.
Ha még egyszer az életben a sors útján találkozunk, ne is vegyél észre,
Megtanított rá a bánat, hogy a hazug szerelemnek, hideg csók a vége.
Mért hazudtál hű szerelmet, megsebezted a szívemet örökre a sírig,
Hűtlenséged akkor is fáj, amikor a síromon már vadvirág sem nyílik.