Minden szép emléket régen eltemettem.
Szegény életemnek rongy koldusa lettem.
Nem gyötör a bánat, de örömöm sincsen ezen a világon,
Nem köt engem már a röghöz, csak egy tűnő álom.
Nem bánom, ha nyár van, vagy a hó is hullhat,
Nem bolygatom többé azt a fájó múltat.
A szívem is fáradt, szerelemnek lángja oda be nem téved,
De azért én szép csendesen mégis csak megélek.