Minden virág lehull egyszer, hervad minden rózsaszál,
Minden virág lehull egyszer, minden álom messze száll.
Álom csupán a boldogság, nyíló piros rózsa,
Alig-alig bont virágot, szirmait már szórja.
Hogyha elmúlt az ősz, a tél, kikeletre ébredünk,
De nem tudjuk ád-e a sors még egy tavaszt minekünk?
Szeressük hát egymást szívből, mert nem tudja senki,
Meddig lehet, meddig szabad szívünknek szeretni.