Álmodoztam egy virágról, egy gyönyörű rózsaszálról, tikon egyszer valamikor régen.
Álmaimban megjelentél, szerelemmel kecsegtettél, fényes csillag lettél fent az égen.
Ez az álom valóra vált, a boldogság mégis elszállt, mert az élet kegyetlen valóság.
Jaj, de nehéz rátalálni, még nehezebb attól válni, kivel mindig boldog tudnál lenni.
Ne küldd el a boldogságot, ne dobd el a legszebb álmot, ne ábrándozz csalfa délibábról.
Ne rontsd el az életedet, ne tagadd meg szerelmedet, attól, aki most is szeret téged.
Ne gyötörd meg a lelkedet, inkább kövesd a szívedet, nem szabad egy tévedésnek hinni,
Tűnő álom a boldogság, a szerelem furcsa jószág, őrizd meg, hogy el ne vegye senki.