Nem siratlak, nem kereslek, azt hiszik, hogy elfeledlek, édesem.
Nem siratlak, nem kereslek, még csak nem is emlegetlek sohasem.
Nem tépek már neked rózsát, nem húzatom el a nótád,
Azt hiszik, hogy megnyugodtam, hogy így élek szép nyugodtan, csendesen.
Pedig sosem hagy el engem, ez a forró, véghetetlen szerelem,
De ne tudjon senki róla, panaszkodás sose volt a kenyerem.
Ne sírja el a nótám se, ne tudja meg az a lány se,
A könnyem se zokogja el, az arcom se árulja el sohasem.