Nyár múltával úgy elnézem a szomorú rózsákat.
Nem tudom ők sajnálják-e, az elvirult szép rózsákat?
Én, ha látok ködös ősszel porba hullott virágszálat,
Úgy érzem, hogy mindörökre szívembe szállt a búbánat.
Valamikor ott egy lánnyal gyönyörködtünk a rózsákban,
Mintha száz éve volna már, pedig most volt a múlt nyárban.
De mióta az a leány mással tépi a virágot,
Én azóta nála nélkül keresem a boldogságot.