Panaszkodik a furulyám nótája,
Szeretőm volt falunk legszebb leánya.
Addig-addig ölelgettem, csókolgattam, szerettem,
Míg egyszer csak a másé lett,
No, de sebaj, én is másat kerestem!
Nem búsulok, vígan szól a furulyám,
Lesz még nekem, csókos szájú violám!
Hogy fogom én akkor ezt a csúf világot nevetni,
A galamb is tőlem tanul turbékolva csókolózni, szeretni.