Piros rózsa hervadt szirma lehullott a földre,
Felkapja a könnyű szellő, elsodorja messze.
Ott állok a kiskertünkben, felnézek az égre.
Mért van az, hogy ami szép volt, egyszerre csak vége?
Azt mondják, hogy ez az élet örök körforgása,
Ne sirassuk, ami elmúlt, szebb jön majd utána.
Úgy érzem, ha te elhagynál, szívem nagyon fájna.
Olyan lennék, mint a kertünk árva rózsafája.