Régi dallam szívembe mar, rám zuhan egy álom.
Ifjú korom szép tavaszát könnyek között látom.
Látom azt a kicsi padot, ott a sziget mélyén,
Ahol egykor búcsút vettünk, május csendes éjén.
Hiába jön újabb tavasz, újabb lángolással,
Nem nyílik úgy orgona már, olyan virágzással.
Nem lesz többé oly varázsa a tavaszi éjnek,
Elvitték a boldogságom, bánatba hullt évek.