Sose nyíljon kis kertedben kék nefelejcs, meg a piros rózsa,
Ne vidítsa a lelkedet se muzsika, sem a síró nóta.
Mert a szíved másnak adtad, hej, pedig nekem fogadtad,
Legyél te is boldogtalan, mint én, sírok titkon temiattad.
Sápadt arcod felvidulna, ha hallgatnál a szívem szavára,
Járnánk egymáshoz simulva, én se lennék elhagyatott, árva.
Szeretni csak egyszer lehet, mért csapod be a szívedet?
Bejárhatod a világot, pénzért nem kapsz igaz bodogságot.