Szagos mályva, gyöngyvirág, ha megpukkad a világ, jó kedvem van mégis.
Nagy bennem az akarat, ha kicsípem magamat, rám nevet az ég is.
Mert hiába öregasszony, nem vén asszony, rápislog a legényre,
Akinek ez derogál, odanézni nem muszáj, bámuljon az égre.
A kisbíró, ha meglát, megpödri a bajuszát, máris jó a kedve.
Kegyed olyan fiatal, a húsz éves Katival is felveszi a versenyt.
Én már bizony, hogyha törik, hogyha szakad, úgy keverem a rántást,
Ha lesz harminc unokám, velük járom igazán, reggelig a csárdást.