Az utolsó vendég
100 Folk Celsius
A levegő füstös, akár a függöny az ablakon
A pincér ásít, mindenki menne, menne rég
Én vagyok, én vagyok, én vagyok az utolsó vendég.
A banda elment, a bőgő (a) tokjában pihen.
Két légy a sörben kíntornázik csendesen.
A padlón csikkek, elszállt füstjük már csak emlék.
Én vagyok, én vagyok, én vagyok az utolsó vendég.
Addig maradok ameddig akarok és hogyha zavarok hazamegyek.
Addig maradok ameddig akarok és hogyha zavarok hazamegyek.
A kassza számol, a szennyes edények hangja száll.
A ruhatár pultján egy kabát maradt csupán.
Az enyémnek nézem, most már jobb lenne, ha mennék.
Én vagyok, én vagyok, én vagyok az utolsó vendég.
Addig maradok ameddig akarok és hogyha zavarok hazamegyek.
Addig maradok ameddig akarok és hogyha zavarok hazamegyek.
Én vagyok, én vagyok, én vagyok az utolsó vendég.
Addig maradok ameddig akarok és hogyha zavarok hazamegyek.
Addig maradok ameddig akarok és hogyha zavarok hazamegyek.
Én vagyok, én vagyok, én vagyok az utolsó vendég.
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Littvay Imre
Orbán József
szövegíró: Drosztmér István
stílus: keressük!
címkék: Depresszió, élet, Emberséges, érzelmes, Filozófikus, Furcsa
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 3722