Hogan:
Én jól emlékszem még,
Sok csatát vívtam rég,
És ünnepeltek, mikor visszatértem.
Olyan fontos volt a kard,
Elért mindent, mit akart,
És nekem jutott végül minden érdem.

Kopkins:
Pedig fontosabba szó,
Elmesélni olyan jó mindent,
Nem is baj, ha más nem érti meg.

Landon:
Inkább enni egy nagyot,
Élvezni az illatot!
Mit úgy szerettünk, újra éljük,
Hát gyerünk, gyerünk...

Együtt:

Ez az a hely, ez az a perc, mi évek óta vár ránk,
A láthatatlan itt van újra.
Ez az idő, ez a nyerő, egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor jöhetünk el még újra!(2x)

Hogan:
Tán lesz kaland, mi vár.
Landon:
Egy jó falat se árt.
Kopkins:
Egy röpke történet, mit elmesélek.
Hogan:
Előkerül a tőr!
Landon:
Az éhség úgy gyötör!
Kopkins:
Egy régi ügyre mindjárt visszatérek.

Együtt:
De nem felejtjük el, hogy segítenünk kell,
Ez a fontos, ezért lehetünk mind itt!
Ki régóta itt jár, most segítségre vár.
Bízik, hogy megérkezünk,
Hát gyerünk, gyerünk...

refr.
Ez az a hely, ez az a perc, mi évek óta vár ránk,
A láthatatlan itt van újra.
Ez az idő, ez a nyerő, egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor jöhetünk el még újra!

Ez az a hely, ez az a perc, mi évek óta vár ránk,
A három hős ma itt van újra.
Ez az idő, ez a nyerő, egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor jöhetünk el még újra!

Hogan:
Ki a titkot rejti el, úgy, hogy más nem éri el,
S közben csöndben él, hát ő a hős.

Együtt:
Most őt kutatjuk fel, és más nem érdekel,
Bízik bennünk, nem ronthatjuk el.

Ez az ahely, ez az a perc, mi évek óta vár ránk,

Ez az idő, ez a nyerő, egy ismerős világ vár

Ez az ahely, ez az a perc, mi évek óta vár ránk,

Ez az idő, ez a nyerő, egy ismerős világ vár

refr.

Ez az idő, ez az a nyerő, annyi minden vár ránk!