Ref. Félek, hogy elfogynak a szívemből az álmok,
Nem talállak, hol keresselek?
Szeretném érezni az édes boldogságot,
Ahogy a két karoddal forrón átölelsz.
Félek, az éjszakák már nem hoznak szerelmet,
A csókok íze az álmot űzi el,
Karodba bújva őrizném a szívedet,
Soha semmiért nem adnám senkinek.
Az a szó, amitől újra félek én,
Kimondanám, úgy érezném.
Az a szó, amire vár az életem,
Erős hitem gyengülni érzem.
Volt már kit féltettem, kincsemként őriztem,
Mégis ő engedte el kezem.
Ref. Félek, hogy elfogynak a szívemből az álmok,
Nem talállak, hol keresselek?
Szeretném érezni az édes boldogságot,
Ahogy a két karoddal forrón átölelsz.
Félek, az éjszakák már nem hoznak szerelmet,
A csókok íze az álmot űzi el,
Karodba bújva őrizném a szívedet,
Soha semmiért nem adnám senkinek.
Hideg az éj és minden ébredés,
Társam a csend, bánt a fény.
Aki boldog és önfeledten él,
Látnom fáj, kérni nehéz.
Volt már kit féltettem, kincsemként őriztem,
Mégis ő engedte el kezem.
Ref. Félek, hogy elfogynak a szívemből az álmok,
Nem talállak, hol keresselek?
Szeretném érezni az édes boldogságot,
Ahogy a két karoddal forrón átölelsz.
Félek, az éjszakák már nem hoznak szerelmet,
A csókok íze az álmot űzi el,
Karodba bújva őrizném a szívedet,
Soha semmiért nem adnám senkinek.
Félek, az éjszakák már nem hoznak szerelmet,
A csókok íze az álmot űzi el,
Karodba bújva őrizném a szívedet,
Soha semmiért nem adnám senkinek.
Soha semmiért nem adnám senkinek.