Jó néhány év,
sírás és sok nevetés
ott van mind, egy fiókban.
Néha csak nézegetem....
Arcok, jó tanácsok, mondatok,
csókok, lázadások, szombatok
- annyi nyomot hagytak bennem.
Ottmaradnék, a régi fényképeken.
Mikor még nem értettem,
oda visz képzeletem....
Gondok, fejfájások, válaszok,
könnyek, féltékenység, sóhajok
- jelzik azt, hogy felnőtt lettem.
Emlékeim illata jó,
ugyanúgy érzem, mint azelőtt.
Tegnap még ártatlan srác voltam,
- vagy tán tegnapelőtt.
Emlékeim kóstolgatom,
van közte édes és keserű.
Tegnap még ártatlan srác voltam,
- vagy tán tegnapelőtt.
Tudom, hogy tegnap volt csak mindez,
- vagy tegnapelőtt.
Milyen sok név,
de eszembe jutnak-e még?
Hajnali ébredések,
amit egy kép felidéz.
Intők, félelmek és rossz napok....
Miért is őrzöm őket,nem tudom.
- Néha- néha visszajönnek.
Emlékeim illata jó,
ugyanúgy érzem, mint azelőtt.
Tegnap még ártatlan srác voltam,
- vagy tán tegnapelőtt.
Emlékeim kóstolgatom,
van közte édes és keserű.
Tegnap még ártatlan srác voltam,
- vagy tán tegnapelőtt.
Tudom, hogy tegnap volt csak mindez,
- vagy tegnapelőtt.