Tavasz van a Tiszaparton, csendes esti alkonyatkor, ott járnak a lányok.
Csillag ragyog a szemükben, tavaszt váró kis szívükben, virulnak az álmok.
Muzsikál az egész világ, s ha nyílnak a kék ibolyák, enyhe szellő játszik.
Tavasz van a Tiszaparton, s minden kislány, csókos asszony, szerelemre vágyik.
Én is várok valakire, kinek kőből van a szíve, s olyan mint egy álom.
Szép tavaszi éjszakákon, ha ragyog a hold a tájon, mindig visszavárom.
Muzsikál az egész világ, én meg búsan régi utcák, hosszú sorát járom.
Mert egy huncut, s csalfa asszony, csillagszemű szép kisasszony, elviszi az álmom.