Tele van a csöndes utcád illatozó fehér orgonával,
A szívem meg egy kislánynak simogató, édes mosolyával.
Ahol te jársz jókedv fakad illatozó mezőkön és fákon,
A tavaszi ölelésed, csókos ajkad lett a boldogságom.
De az álmom szertefoszlott, megtudtam, hogy a te szíved másé,
Hogy a csókos éjszakánk, most már csak a bús őszi hervadásé.
Könnyes szemmel gondolok rád, ha a fehér orgonákat nézem,
Ezüst hímes kiskertedből egy szál virág, mért nem jutott nékem?