Amikor a Tisza partján őszi vihar tépdesi a fákat,
Szívemben is vihar tombol, ősszel mindig jobban fáj a bánat.
Szomorúfűz lombot hullajt, mintha könnyben búcsúzna a nyártól,
Nekem is a könnyem csordul, most búcsúzom egy szívtelen lánytól.
Szomorú a Tisza ősszel, mert a nap oly ritkán ragyog rája,
De én mégis odajárok, mert a szívem oly szomorú, árva.
Megkérdezem a Tiszától, hogy a vérző szívek meddig fájnak?
Meddig kell majd megsiratni az emlékét egy szívtelen lánynak?