Valaki úgy elment az én életemből, többé sosem látom.
Búcsúszót sem mondott, mintha nem is tudná, hogy csak őt imádom.
Amióta elment, hír sem jött felőle, pedig én úgy várom,
Hogy egyszer megcsókolt, talán igaz sem volt, csak egy kedves álom.
Hiába keresem zegzúgos utcákon, ahol vele jártam.
Nem maradt utána, csak az égő vágyam, hogy még egyszer lássam.
Ami köztünk történt, az az egyetlen csók volt a boldogságom,
Az a csók lesz vesztem, ha többé nem látom, ha hiába várom.