Mikor lassan őszbe,
csavarodik hajunk,
akkor sejtjük csak meg,
hogy hullócsillagok vagyunk.
Míg az ifjúság
szárnyal édesen
ki törődik az árnyal édesem
mi utunkon végig elkísér.
Refrén: és miközben még az eget szántjuk
szeretteinket szentnek csak akkor látjuk
mikor alászállnak és tényleg szentek
és fényük örökre kigyúl.
s bár tudjuk utoljára fáj és odavész
a hajnalcsillag s arcán a gúny
halálával az új kor hát majd csak eljön.
és elmúlik felőlünk minden vész.
A fiú apjával végre szembenéz.
és nem lesz több vízözön.
vágy, harag, éhínség örökre elköszön
a mű ahogy leírták régen, kész.
Refrén: végre nem lesz pátosz a jó
ha nem jelent magánál többet a szó
s bocsánatom akkorára nő
hogy hazugságaidból igazságot sző.
Bridge:Eledelünk könnyű lesz és édes mint a méz.
a csillagokat szépen összegyűjti egy kéz.
Békémet végre meglelem
és lesz álomból álom és valóból való.
Refrén: Hosszú sorban állunk,
és ringlispielre szállunk
Pörget forgat körbe-körbe jár
majd egyszer hirtelen megáll
boldog az kit előre enged
rokon, szerető és jóbarát.