Vigyenek a temetőbe, megpihenni vágyom.
Amikor majd rám köszönt a legutolsó álom.
Nem kell nekem szép koporsó, temetési ének,
Még a pap se kísérjen ki, nem érdemlem én meg.
Harang szava ne sirasson, meg ne húzzák nékem!
Ne kérdezzék, kit temetnek, mert nagy az én vétkem.
Csak az asszony sirasson el, bánat könnye hulljon,
Hogy tavaszkor a síromon kék nefelejcs nyíljon.