Vihar zúg az életemen, eredj, ha tudsz szép kedvesem, légy te boldog mással.
Úgyse tudsz engem szeretni, kicsi fészkünk melengetni hangos kacagással.
Kacagásod halálméreg, másért sír benned a lélek könnyes mosolygással.
Ne gyötörjük tovább egymást, boldogabb leszel te meglásd, majd valaki mással.
Gyere cigány, gyere hozzám, húzd el nékem az én nótám, feledni kívánok.
Elbúcsúzom a rózsámtól és azután a világtól, mert így élni átok.
Elmegy az én kicsi párom, vele megy a boldogságom, de nem hívom vissza,
Mert csak úgy szép az életünk, ha a szívünk és a lelkünk, könnyek nélkül tiszta.