Volt az úgy, hogy csalódás ért, mégsem nyílott panaszra az ajkam.
Mosolyogtam, dalolgattam, hogy bánatom ne lássák meg rajtam.
Hányszor fájt már szegény szívem, engem mégsem vígasztalt meg senki,
Hej, pedig én egy jó szóért, igaz barát tudtam volna lenni.
Van az úgy, hogy boldog vagyok, a szívemben csodás tavaszt érzek.
Felettem a napfény ragyog, a holnaptól mégis nagyon félek.
Mit ér az a nagy szerelem, ha a tűze csak percekig lángolt?
Reggel mikor felébredünk, akkor tudjuk meg, hogy délibáb volt.