Volt egyszer egy vasárnapom, akkor nyíltak kia rózsák éppen.
Akkor láttalak meg téged, kiskertednek kellős közepében.
Te is köztük virág voltál, talán szebb is, mint a nyíló rózsa,
A jó Isten úgy teremtett virágot, hogy arcodat meglátta.
Volt egy másik vasárnapom, éppen akkor hervadt el a rózsa.
Vele mentél, nem maradt más a szívemben, csak ez a bús nóta.
A jó Isten mért teremtett rózsát, hogyha csak hervadás várja?
Virágomat mért vitte el, mért nem maradt legalább egy párja?