Az élet kemény ezt apámtól tanultam
Ha akadt esély én mindig megfogtam
Láttam a szépet megbíztam másokban
Sok szép emlék mára oly távol van
amit felednék,csalódtam társban
Szívem szét marta,reményt nem láttam
De mégis fel álltam,már hiszek benne
Egyedül vagyok,de másképp nem menne
Csak járom az utam már megint fázok
Becsukom a szemem,de szívemmel látok
Ütemre lépek,lábdobot hallok
Ez az érzés ami mindig is hajtott
Egy angyal hamar eljön a hajnal
fülembe kúszik lassan a zajjal
zongora szóval bódít az érzés
világos minden,nem kell több kérdés