1vsz
Helyére ugrott minden,
Aminek helyére kellett
Dallamra unva végleg
Magától meg tellett
A palack, mit félve fogtál,
Nehogy a földre ejtsed.
Kiöntheted, hogy most már,
Mással újra töltsed.
refrén
Pont eltalált egy hang
És magadba szívtad. Tényleg,
A kotta így már nem kell.
Örökre kőbe bevésted.
2 vsz
És szavak dőlnek össze.
Végül lefolynak együtt
Tinta lesz belőle,
S mi új papírra festjük
A régiből az újat,
S amit magunkba rejtünk
Szép ruhába bújhat,
Ha másként látják bennünk.
refrén
Pont eltalált egy hang
És magadba szívtad. Tényleg,
A kotta így már nem kell.
Örökre kőbe bevésted.
3vsz
Rajt ülsz még a hintán,
De már nem lök újra senki
Csak a szél, de olyan ritkán,
Hogy nehéz észrevenni.
2vsz
Pont eltalált egy hang
És magadba szívtad. Tényleg,
A kotta így már nem kell.
Örökre kőbe bevésted.
Most eltalált, s ha nem jön
Újabb hang mi többet ér
A lapról írd le újra. Könnyebb
Lesz már bárminél