Volt egyszer egy ember...
KuviK
szívem szakad meg hátráltatott engem
kért, azt kérte meg tőlem
engedjenek el mindenféle emberek
a tér körül már lebzselek én,nem leszek ma sem túl serény
Volt egyszer egy ember, napfény ablakában
szívem szakad meg hátráltatott engem
arra kért az ember tegyek neki keresztbe mer'
ott volt neki szürke lovon, álmatag kicsi dombokon
kertbe meg a, pálinkás jó reggel
nézett fel rám, ahogyan a naplemente reggelt
szült és tovább ment az úton mert neki mennie kell
arrafelé el haladt a távolba
én is már csak néztem hol van?!
el ment hát ő végleg,
itt hagyott hát minket
mindannyiunkat és most már csak
a lábnyomával büszkélkedhet a nép
itt oh alant, nézték mind mind mind...