A szobámban egyedül, magam előtt látlak.
Minden éjjel emlékezem, s azóta is várlak.
Hozzám szóltál, egy pillanat volt,
És máris tudtam, ez az igazi volt.
Te vagy az, aki ha rámnézel, elszáll a bánat.
Te vagy az, aki ha rámmosolyogsz, feledem a múltat.
Egy véletlen volt, most már tudom,
Hogy nekem Ő kell, bármi áron.
Harcolok, ha kell száz évig Érted.
Vele nem maradhatsz, ezt meg kell, hogy értse.
Vedd észre már, hogy velem kell lenned,
Hiszen mi összetartozunk!
Tökéletes én sem vagyok, vétettem hibákat.
De el kell, hogy ismerd még; Te is megbocsáthatsz.
Nem számít már a külvilág,
Jöhetnek nappalok vagy éjszakák.
Veled akarok lenni én minden percben.
Kezed akarom fogni őrült mesékben.
Veled álmodnék.
Harcolok, ha kell száz évig Érted.
Vele nem maradhatsz, ezt meg kell, hogy értse.
Vedd észre már, hogy velem kell lenned,
Hiszen mi összetartozunk!
Harcolok, ha kell száz évig Érted.
Vele nem maradhatsz, ezt meg kell hogy értse.
Vedd észre már, hogy velem kell lenned,
Hiszen mi összetartozunk!