Egyedül járok köztetek,
Kik párosan jöttetek,
mosolygok,mondok szavakat,
Néha a hangom elakad,
Nehéz a magányosok éje,
Sápadtan alszanak,
Mint eldobott kődarab,
Mit elrejt a holt tavak zöld színű mélye.
Ha volna valaki,aki azt mondaná hogy ébredj,
Nem fonódna rám a bánat,
Szemembe hullanának tűztollú reggeli fények,reggeli fények.
Ha volna valaki,aki azt mondaná hogy járjak,
Minden utca hívogatna,
Néznélek megtagadva,
Csalóka éjszakai árnyam,
éjszakai árnyam.
Ha valaki megfogná a kezem,
Vagy bíztatóan visszanézne rám,
Sokáig néznénk a felkelő nap felé,
És lehajtanám lassan a fejem.
Ha lennél az,aki nekem mindenem volnál,
Tétovázva erre jönnél,
Csendesen átölelnél,
Mennénk,te megcsókolnál,és
semmit sem szólnál.
Ha valaki megfogná a kezem,
Vagy bíztatóan visszanézne rám,
Sokáig néznénk a felkelő nap felé,
És lehajtanám lassan a fejem.
Ha lennél az,aki nekem mindenem volnál,
Tétovázva erre jönnél,
Csendesen átölelnél,
Mennénk,te megcsókolnál,és
semmit sem szólnál,
Mennénk,te megcsókolnál,és
semmit sem szólnál.