Vakító a reggel,ha nálad ébredek,
Védtelen a lelkem,ha megérintelek,
Szeretlek téged,ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom,
Amikor nem vagy velem:féltelek.
A valóság határán álmod átölel,
Ártatlannak látszol,de velem vétkezel,
Szeretlek téged,ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom,
Amikor nem vagy velem:féltelek.
Sokáig jártuk a magunk útjait,
Nem kapcsolt össze semmivé,
Mért pont én vagyok,aki hozzád tartozik,
Nem tudom,nem tudom,
Talán mást nem féltenék.
A véletlen világa,
(a véletlen világa)
Felfedeztelek,
(felfedeztelek)
Az első villanásból,
8az első villanásból)
Megértettelek,
(megértettelek)
Szeretlek téged,ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom,
Amikor nem vagy velem:féltelek.
Úgy féltelek.