Handicap
Akkezdet Phiai
Szíven találnak ha ablak nyitok
Lágy terroristák a parkban a rügyek
Ropognak mint a kalasnyikov.
Én futópadomon önjáró beteg,
Nem maradt más, csak szótlan bambulás
Hogy ne szakítsunk ma is távol leszek,
Ó szerelem, te gyilkos ambuláns.
Számládra végül is nincs mit írjak,
Épp csak potom 27 évem
Hagytam ott nálad mint vizitdíjat,
S mint most is a vágy üres kórtermében
Csak ülök s nézem hogy a neonok alatt,
Mint arany tolószék végiggördül a nap.