Valahol egy kis faluban sírnak most a lányok,
Könnyes lesz az én szemem is,ha gondolok rájok.
Csendes esti tábortűznél úgy elfog a bánat,
Én istenem látom-e még jó édesanyámat?
Muszka földön,a Don mentén vérvirágok nyílnak,
De sok derék honvédnak már mindhiába írnak.
Hiába is várja őket a szép magyar róna,
Zöld pázsitos sírhant alatt álmodoznak róla.