Hittem, van még mit tennem…
A halálon is túl lesz,
s van még élet e fényben!
És hogy újra kezdhetem,
amit elszalasztottam
egyedül magányosan.
Most kell nekem döntenem!
Mit, hogyan tovább? Merre
visz az utam a fényen
át, és az árnyas ösvényen
felkapaszkodva, angyal
szárnyon röpítve magam?
Ámbár ott álltam a mély
halál torka szélénél…
Nem éreztem a lényét,
az idő, s élet kegyét…
Nem volt maradásom ott,
hol az őrület téboly!
Végkép megszakadt a húr,
szívemben a Nagyúr.
Szememben a láng kihunyt.
Lelkemben az űr már múlt!
S darabokra törött
sikoltó, árnyas tükör.
Látom a fény bársonyát,
igaz tükör varázsát!
Hallom az éj dallamát,
vágtató szarvasok hangját!
Látok mosolyt arcokon!
Érzem, ahogyan átjár most
…az érzés, az öröm, hiszen
tudod, kell még egy élet!