Hargita alján lakom én
Magyar nóták
Az Olt vize füzes partján,az Olt peremén,
Ottan áll egy kis lakocska,szívem oda vágyik vissza,
A Hargita hegy aljában,a fenyvesek illatába,
Születtem és vágyom vissza én.
Üldöz a sors évek számán át,
Üldöz engem a természet,mint vándormadárt.
Ó te szépséges Hargita,mért csalogatsz,mért hívsz vissza,
Elűzött a sors engemet,haza mennék,de nem lehet,
Csak haza vágyva sírni tudok én.