A temető keresztjére lemenő nap megtört fénye sugárzik.
A temető mély csendjében csak egy madár bús éneke hallatszik.
A sírokból béke árad,ott nincs több könny,ott már nincs több bánat,
Ha szenvedtél,fájt a szíved,a sírhalom mindent befed utánad.
Esti alkony a keresztre,mint a bánat a lelkemre,ráborul.
Elnémult a madár dala,csak a lelkem zubogása nem csitul.
Kit szerettem elvesztettem,érte zokog,szenved,sír a lelkem,
Elveszett a boldogságom,itt a földön nem találom sehol sem.