Addig legény a legény amíg csak egyedül mén,
Templomba vagy kocsmába,nem tartozik az másra.
A lányokat szömezi,mind azt hiszi feleségül elvöszi,
Erre aztán minden jóval itati,itati mög öteti,pedig ő csak töteti.
Jaj de hamis valahány,szőke is meg barna lány.
Nem mehet a templomba,nem járhat a kocsmába.
Addig néz a szömibe,míg nem viszi a nagy oltár élébe,
Akkor oszt már csak győzzön rá keresni,páros csókkal szeretni,mer nem lehet ám tötetni.
Mert ha megházasodott a helyzet megváltozott.
Nem mehet a kocsmába,otthon ül a vackába.
Azon búsul untalan,hogy az a jó legényélet oda van,
De ha kérdik azt mondja hogy szereti,boldog hogy így töheti,pedig ő csak töteti.