Amikor valakit kínoz az élet,szeretne felejteni,
Estétől reggelig a kocsmába tér be,de a helyét ott sem leli.
Leül a cigányhoz,egy nótát rendel,amitől sírni muszáj,
De mit is tehet mást az olyan ember akinek a szíve fáj.
Szeretne mulatni ő is mint mások,hiába nem sikerül,Szeretné feledni a boldogságát,valami úgy fáj belül.
Nem lehet kacagni könnyező szemmel,sírásra görbül a száj,
De mit is tehet mást az olyan ember akinek a szíve fáj.