Aranysárga levelek közt őszi szellő lebben,
Hányszor jártunk arrafelé boldogan mi ketten.
De nem egymásnak születtünk mi,a szívünkön vétkül,
Váljunk el hát szép csendesen,könnyes szavak nélkül.
Ha majd egyszer lábad elé sárga levél téved,
Jusson majd az eszedbe hogy szerettelek téged.
Hallgasd meg hogy mit mesélnek,hogy a szívem árva,
És aztán ha kedved tartja taposd be a sárba.