Kezdjük ott, hogy elegem van már néhány dologból,
Néhány emlék megmaradt még gyermekkoromból:
Játszottam a kisautómmal, rálépett egy barom,
Azóta van mindenkivel egyfolytában bajom.

Nevelésem része volt a tolerancia,
Az én türelmem határa az Óperencia.
Elviselem ha bunkók velem az emberek,
De ne higgyék az hogy ők olyan kurva jó fejek!

Hagyjatok, hagyjatok, hagyjatok békén!
Megőrülök még a végén!
Óóóó, szemét emberek
Veletek élni, élni már nem lehet...

Hagyjatok, hagyjatok, hagyjatok békén!
Megőrülök még a végén!
Óóóó, szemét emberek
Veletek élni, élni már nem lehet...

Hagyjatok, hagyjatok, hagyjatok békén!
Megőrülök még a végén!
Óóóó, szemét emberek
Hatalommániás seggfejek!

Kezdjük ott, hogy elegem van már néhány dologból, [Déja-vu!]
Néhány emlék megmaradt még gyermekkoromból:
Játszottam a kisautómmal, rálépett egy barom,
Azóta van mindenkivel egyfolytában bajom.

[...] Hagyjatok végre békén!
Hagyjatok végre békén!
Hagyjatok békén!
Hagyjatok békén!
Hagyjatok békén!
Hagyjatok békén!
Hagyjatok békén!

Aztán jött az egyetem, és felkerültem Pestre,
Azt gondoltam felkészültem már minden esetre,
De a kutyaszar, meg a hugyfoltok,
A mocskos falak és a szűk utcák,
A rohadtsok ember aki velem szembejön,
A részeg csövesek, a tömött villamos,
NEM!

Nem hiszem, hogy megszerettem ezt a várost... ezt a várost.