Este van
KuviK
alszik már a város, és alszik kint a táj
kell hogy itt légy, és soha többé ne hagyj itt babám
soha többé ne hagyj itt babám
érzed már a szél szavát, tudod hogy
mindenféle tél a nyár
talán a kertben ér a szép halál
de neked ez nem számít semmit se már
ott jön majd a félhomály talán ha
kéz a kézben erre jár
a magány, a végtelenbe és tovább
elsétálhatnánk, te meg én
ha tehetném