Nah jól van...
KuviK
itt állok némán, hisz ismersz rég
nem kell semmit bevallanom neked
a napomat ízekre tépheted
Voltunk fenn, és voltunk már lenn
ettünk ittunk rendesen
nem féltettük egymástól az életet
de hát minket pont ez életet
Nah jól van most már ebből elég
ti se beszéljétek a fejembe még
hogy mit szeressek hogy mit lássak
magamtól rájövök kit bántsak
pedig ez olyan tégely ami nem tágít el amíg élsz
pedig már régóta ott van melletted de te csak sírsz
nézz már fel vagy előre kérlek, mi lett belőled kérdem én
a hiúságod szemfényvesztés álomvilágban élsz