Pár perc magány
KuviK
de nem tudtam akkor még azt h ez mennyit ér
a végtelen szélben szálló alkonyat utáni dallam
egy hűvös nyári délután, a tikkasztó magány
anyám megmondta meddig s mit énekel
a hajnali szél szavát ő mesélte el
ő mutatta meg a felhők s a tenger szavát
földünk békés oldalát, a meghitt magányt
de én még is csak nézem,
egyre csak kérdem
keresem a helyem,
leteszem a fejem
rád nézek épp hogy csak
érezd azt amit érzek
mi a fejemben szól már rég...
mert ott van egy dallam
amit csak halkan
hallok bár néha még felszínre törve
az életemet is féltem tőle...