Keblünkrõl letiltották , leszagatták a három színt,
Keblünkrõl beljebb vándorolt, befogadták szíveink.
Hogy hitünk hol van, hogy hova, kihez tartozunk,
S kié a föld , hol elsüllyed a koporsónk, ha meghalunk.
Ameddig piros lesz a vér, ameddig fehér lesz a hó
Ameddig zöld a fû, lesz jel eszünkbe juttató.
Hogy az életünk sivatag, hogy vérbe váltott kint a táj,
A testnek a letépett tag utána sír, utána fáj.
Keblünkrõl letilthatják, letéphetik a három színt,
Keblünkrõl beljebb vándorolt, befogadják szíveink.
E három szín után fog szívünk égni, vérezni,
Ki mindenünnen leszaggatja jöjjön és onnan tépje ki.