Sybill búcsúja
Dorian Gray /musical/
Elrohant és nem figyel már énrám.
Elrepült hirtelen, itt hagyott.
Mint ócska rongyot, eldobott.
A színház volt csupán, hol élni tudtam én.
Mennyi kész hazugság, mennyi fény.
Kint az élet zajlik, tiszta emberek,
Bent csak játszunk, s tudjuk ez szerep.
És közben minden elszalad,
És közben minden megszakad.
Hirtelen ér csak el, hogy mit érsz.
Hirtelen érzed azt, kiért.
Festett díszletek, kulisszák, festett éjszakák,
Festett arcodon feslett a vágy!
Kint az élet, felnőtt, bátor, vad, veszélyes, szép,
Itt bent minden gyáva párbeszéd.
És közben minden elröpül, szívünkből minden szép kihűl,
Hirtelen rád terül vár az éj, hirtelen végzetül vár
Dorian Gray...
Éj sötétje jöjj, s rabold el árva lelkemet,
Jöjj, sötét, te herceg és vezess!
Itt bent minden oly hideg, üres, vaksötét,
Ott fent fénylik s int felém az ég...
És közben minden elhagyott,
Ezért hát mindent itt hagyok,
Anyám és bátyám megbocsáss énnekem,
Anyám és bátyám bocsáss meg nekem!!
Istenem.....